Éjjel volt egy kis esőnk, így nem esett nehezünkre a strandolást délutánra halasztani, a kitűzött programhoz pedig kifejezetten jól jött, hogy nem volt az a kifejezett kánikula.

Tulln csodaszép kertjét a Die Garten Tulln-t látogattuk meg. Bevallom ez az egyik olyan program, amire nagyon vártam, nagyon szeretem a szépen megépített és gondozott kerteket.

A kert 2008 óta egy 7 hektáros területen mutat be mintakerteket különböző stílusban. 65 minikertet nézhettünk meg, de ha azt gondolod, hogy beleuntunk, tévedsz. A színpompás növényvilág sokszínűsége is káprázatos volt, de a tálalás egyszerűen fenomenális. 65 elképesztően különböző csodálatos kis világot jártunk végig és ahelyett, hogy elfáradtunk volna, mindig ugyanolyan lelkesedéssel és kíváncsisággal néztünk be a következőbe.

És amikor a vertikális látóterünk már majdnem telítődött a színek és formák kavalkádjának köszönhetően, akkor a kertben található 30 m magas kilátónak hála egy kis horizontális élményt is kaptunk. Egészen pontosan 201 lépcsőfok vezet fölfelé (van lift is), amit elég nehéz megszámlálni, mert a szokványostól eltérően a lépcsőben rengeteg forduló van (leginkább egy lombkorona elágazását imitálja).

Fentről csodás kilátás nyílik minden irányba, akár az Alpok felé a Schneebergig, akár a Duna irányába nézünk körül. 

Az egész délelőttöt itt töltöttük, pazar kikapcsolódás volt. Természetesen a Niederösterreich kártyának köszönhetően itt sem kellett a belépőért fizetni. A séta végére nem csak én éreztem szívem csücskének a látogatást, hanem a családom összes tagja.

Ebéd és egy kis pihenő után mi mással is telhetett volna a délután, mint strandolással. Egészen estig pihentettük és hűtöttük megfáradt tagjainkat a kemping melletti Duna parti strandon. 

Hogy, hogy nem a pihentetésben a gyerekek nem pihenték ki magukat, hanem még inkább elfáradtak. Ezért elég nehéz volt becsalogatni őket egy kis városnézésre Tulln-ba. Egy fagyi beígérésével azért sikerült őket rávenni egy kis sétára, úgyhogy a Duna parti sétányon besétáltunk Tulln óvárosi részébe, ahol nézelődés közben természetesen a jól megérdemelt fagyi is elfogyott. 

A kempingbe visszatérve nem kellett szólni, hogy aludni menjenek, ők maguk köszöntek el és tértek nyugovóra. Szokatlanul korán :-)