Elég hűvös reggelre ébredtünk, mondhatnám, hogy az esti hideg nem igazán fordult melegebbre. A sátorból kikukucskálva a látkép viszont mindent megért. A felhőben és párában úszó hegyekre lehetett rálátni. Érezhető volt, ahogy a nap erőlködik és sejteni lehetett, hogy a napsütés gyorsan felszárítja majd a párás és ködöt. 

A csípős reggeli levegőnek hála fitten, frissen és tettrekészen ébredtünk, úgy éreztük elérkezett az ideje, hogy magasabb csúcsokra törjünk, úgyhogy megbeszéltük, a mai napra tesszük a Hochkar-ra tervezett látogatásunkat.

Van abban valami igazán furcsa és szokatlan, amikor az ember nyáron látogatja meg a síparadicsomnak számító hegyóriást. A hegyoldalban - még a sílift alatt is - mindenhol tehenek legelésznek kolompolva. A sziklákon mindenhol apró színpompás virágok nyílnak.

Az időjárás igencsak csalóka, amikor a felhők eltakarják a napot, úgy érzed, rögtön odafagysz, amikor a nap kikukucskál, már veszed is le a dzsekidet, mert majd megsülsz a melegtől.

Hanem a panoráma! Hát az több, mint pazar. Bármerre nézel, nem tudsz betelni a látvánnyal. Gyönyörűséges és félelmetes. 

Amikor a rövid, szinte semmiben "lógó" függőhídra kimerészkedsz, akkor azt is megérzed, hogy milyen jelentéktelen kis porszem vagy a természet óriásai között.

Igen érdekes élmény volt augusztusban 8°C-ban sétálni, fagyos levegőt beszívni és időnként dideregni. A lefelé út előtt a hűtében még ettünk egy finom meleg levest, hogy bírjuk a liften is a hideget. 

 A következő programunk a közelben, kb. 13 km-re található Medlingtalban volt. Itt található Európa utolsó működő faúsztató rendszere, amely vízenergiával szállítja a hegyről a völgybe a farönköket. Ha időben érkeztek, még bemutatót is tartanak, mi sajnos pont lekéstünk egy ilyen alkalmat.

Ennek ellenére nagyon érdekes volt a túra. A kiépített faúsztató rendszer mentén végig lehet menni, ami már önmagában egy kellemes séta. Közben végig hűti az embert a szabályozott keretek közé szorított patak irtózatos erővel lezúduló, több helyen lépcsőzetes vízesést alkotó víztömegének szálló permete. A vízhőfoka egyébként a helybeliek szerint kb. 24ºC.

A rendszer kiinduló pontján egy fűrész üzem is található, ahol meg lehet nézni, hogyan készítenek a vízenergia által működtetett gépekkel a rönkökből deszkát. 

 A nap végén egyrészt azért, mert elfáradtunk, másrészt azért, mert jól átfagytunk, harmadrészt pedig azért mert ez a mi csodakártyánk lehetővé tette, ismét meglátogattunk egy közeli fürdőt. Mivel a kártya egy helyre csak egy belépőt tesz lehetővé, mára másika kellett keresni. Találtunk is, sőt ezúttal nem adtuk alább, egy sófürdőbe látogattunk el, Ybbstaler Solebad-ba. Bent úszómedence van és egy meleg, sós vízű medence, egy gyerek medence kis csúszdával, a második emeleten nagyobb csúszda van. A kinti sós, meleg vízű medence hol itt, hol ott pezseg, néha pedig örvénylik. A kilátást nem tudtam lefotózni, de kerestem nektek fotót, a vacak panorámáról.

Este megint egy teljes napot tudhattunk magunk mögött.