Az az igazság, hogy nagyon megy nekünk ez a hegyeket bejárós dolog. Egészen rákaptunk az ízére. Bejárni való hegy errefelé akad bőven, mi pedig direkt azért jöttünk ide, hogy minél többet megnézzünk belőlük.

A hegyi turizmusnak itt nem csak télen, nyáron is nagy divatja van. Nem csak külföldi, hanem belföldi túrázó is bőven akad. Az egészen fanatikusak még a síliftet sem veszik igénybe a feljutáshoz. Minden tiszteletem az övék, nem gyenge meredélyen kell felkapaszkodnia a vállalkozószellemű túrázóknak. 

Ma mi is vállalkozószelleműek voltunk - mint máskor is -, csak sokkal kisebb és kevesebb erőfeszítést igénylő időtöltést választottunk. A Gemeindealpe Mitterbach - ra mentünk fel, ahol egy egészen fantasztikus szórakozási lehetőségre van mód. Az ember először felmegy a hegyre 1626 méter magasra, aztán leszáguld a kanyargós hegyi úton egy Mountaincart-nak nevezett elképesztően jó kis járművel.

Azt a fajta élményt nyújtja, amire az ember a végén azt szokta mondani, hogy "Még egyszer!". Nagyon szuper! Sajnos a Niederössterreich kártya csak a liftre használható, a Mountencar-ért külön fizetni kell, de bőven megérte az árát és pont az ilyen alkalmakra való összegeket spóroljuk meg a kártyával.

Ha már a közelben voltunk, természetesen semmiképpen nem hagyhattuk ki a látogatást Mariazell-be, ami Közép-Európa egyik legismertebb Mária-kegyhelye és egyben híres zarándokhely is. Megnéztük a csodaszép Bazilikát is, bár éppen misét tartottak, úgyhogy igazán alaposan nem tudtunk körülnézni.

Ami a Bazilika környékét illeti, most biztosan sokakat megbotránkoztatok, de szerintem ízléstelenül bazári, zarándokhelyhez méltatlan. Nem maradtunk túl sokáig, továbbindultunk, mert voltak még terveink a nap második felére.

A megelőző két napban minden este meglátogattunk egy-egy környékbeli strandot. A mai délutánra a kempinghez közeli tavat Lunz am See - t terveztük meglátogatni. Ez egy természetes tó hegyekkel körülvéve, Alsó-Ausztria legnagyobb fürdőtava. Fürdenek is benne jó sokan, csak arra nem jöttünk rá, hogy hogyan bírják.

A víz ugyanis olyan nagyon hideg, hogy mi - akik egyébként általában nagyon jól viseljük az ilyesmit - max. térdig bírtunk alámerülni a habokban. A helybelieknek persze meg sem kottyant, vígan lubickoltak, mint mi tegnap este a termálfürdő meleg vizében. A merészebbeket egyébként ugráló torony is várja, részemről a hideg vízzel keverve ez az izgalom már a tuti szívrohammal lett volna egyenlő.

A gyerekek és a férjem még tettek néhány próbát, hogy bemerészkedjenek a vízbe, aztán inkább csak lekövettük a füvön a napos foltokat, és megpróbáltuk átmelengetni a fagyos csontjainkat. 

A mikor kicsit megszárítkoztunk, arra gondoltunk, inkább a tó adta másik szórakozási lehetőséget próbáljuk ki, ahol nincsen közvetlen kontakt a jeges vízzel. A strandon kívül a tó partján lehet bérelni a vízibiciklin kívül motoros - nem motor - csónakot. Ez a csónak akkumulátorral megy, előre és hátra is két sebességbe lehet kapcsolni, de egyik sem lobogtatja meg az utasai haját.

Nem valami gyorsak - nem is erre lettek kitalálva - viszont remekül körbe lehet velük hajókázni a tavat és szórakozásnak is nagyon jók. Az összes gyerekem kipróbálta a vezetési tudományát. Csoda, hogy nem lettünk tengeribetegek. 

A hajókat rendszeresen rutinos kacsák követik, ahogy annak lennie kell. Szerencsére volt nálunk egy kis elmorzsálódott keksz, így egy idő után egész nagy csapatnyi kacsa jött utánunk.

A hajókázás után pedig egyszerűen csak visszasétáltunk a sátorhoz a naplementében, ami azért itt a hegyekben nem egy langy meleg esti andalgást jelent, hiszen ahogy eltűnik a nap, jönnek a hűvös fuvallatok is. Szedtük a lábunkat, hogy minél előbb egy forró zuhanyt vehessünk és eltehessük magunkat holnapra.