Sajnos nyaralásunk utolsó napja is elérkezett. Természetesen sokkal előbb, mint szerettük volna. A jóból soha nem elég! 

Azért ebbe az utolsó napba még megpróbáltunk minél több élményt belesűríteni. Rengeteg dolog belefért még, olyan is volt, ami ugyan ismétlésnek számított, mégsem volt unalmas. Sőt! A finálé egészen fantasztikusra sikerült.

A nyaralás során rengeteg helyet bejártunk és nagyon sok mindent csináltunk, mindegyik nagyon nagy élmény volt és bármikor újra végigcsináltuk volna. Volt azonban néhány olyan program, ami mindannyiunknak különösen a szíve csücske volt.

Az egyik ilyen szuper kedvenc a Mountaincart volt. Ezért aztán a búcsúnapi programok között mindenképpen helye volt. Ezúttal Mönichkirchen-be látogattunk el, ahol szintén lehetőség van rá, hogy egy jó kis hűvös levegőn tett séta után rollerral, vagy mountaincart-tal lerobogjunk a hegyről. És mi le is robogtunk. 

Bár egész nap tudtunk volna fel-és le közlekedni Mönichkirchen-ben, mégis tovább kellett állnunk, ha nem akartuk kihagyni a másik nagy kedvencet, a bobozást. St. Corona felé vettük az irányt és jó pár kört tettünk a Sommerrodelbahn pályán. Mivel a nap ezer ágra sütött és a pálya mellett tökéletes fa napozó alkalmatosságok vannak felállítva, egy két csúszásról lemondva süttettük magunkat egy kicsit, amíg a gyerekek rótták a köröket.

És elérkezett az utolsó nagy hegy hódító expedíciónk ideje is. A RAX maradt a végére. Az itt közlekedő kabinos felvonó ősei mér 90 éve (1925 óta) viszik fel a csodálatos hegyre a kirándulókat.

Ez volt Ausztria első kötélvasútja. 1545 m tengerszint feletti magasságnál a kilátás egészen biztosan már az akkori látogatókat is rabul ejtette. Minket teljesen lenyűgözött.

A kiránduló ösvény két oldalán színpompás virágtakarók, amerre a szem ellát.

Márpedig innen igencsak messzire el lehet látni. Lélegzetelállító. 

Ennyi magasröptű élmény után a nap végére már csak egy jó kis múzeumlátogatásra volt energiánk. El is mentünk Aspang Markt-ba, ahol a kisfiam legnagyobb örömére megnéztünk egy veteránautó múzeumot . Két emeletet jártunk be leesett állal a szebbnél szebb felújított autókat csodálva. Elképesztő hangulata volt. Ha azok a verdák mesélni tudtak volna...

És végezetül. Az alábbi térképen bejelöltem, hogy ezalatt a 11 nap alatt hány helyen jártunk. Úgy gondolom elég szép kört írtunk le.

Természetesen kíváncsiak voltunk arra is, hogy az a bizonyos Niederösterreich kártya megérte-e az árát, ezért folyamatosan vezettük az egy felnőttre jutó belépők árát, amit megspóroltunk a kártyának hála. Íme:

Ugye még emlékeztek, hogy a kártya ötünknek került 202 EURO-ba? Azt hiszem az eredmény önmagáért beszél. Nem beszélve a rengeteg élményről!