Lehetőség szerint minden szabadidőnket a természetben töltjük. Nem vagyunk ezzel egyedül. Sokan tesznek így. Szeretjük, ha minél többen csatlakoznak hozzánk. Ebben sem vagyunk egyedül. Úgy gondoljuk, minél többen vagyunk, annál jobb a móka.Ha te is hozzánk hasonlóan gondolkodsz erről a dologról, akkor biztosan érdekelni fog, hogy hogyan töltöttük a gyereknapot. 

Társaságban nem volt hiány, cserkészcsapatunk kiscserkészeinek szerettünk volna tartalmas és vidám elfoglaltságot biztosítani, ehhez találtuk ki a programokat, a játékot. Szerencsére az idő is kedvezett a kitalált elfoglaltságokhoz.

Egy igazán remek kenutúrával kezdtük a jeles nap megünneplését. Pákozdon a Szúnyog-szigetnél kenuztunk a kiscserkészekkel és családtagjaikkal mintegy 45-en. Túl sok madarat nem láttunk, hiszen nem voltunk valami csendesek, de az biztos, hogy mindannyian élveztük a hely varázsát. Játékra mindig kapható csapatként rögtön akadt kijelölt kalóz hajó is, amihez természetesen egy vérmes kalóz apuka is akadt a kormányos posztra. Ebből sejthető, hogy bár senki nem borult a hajóval, mégsem sokan úszták meg szárazon a túrát. Ezt persze senki nem bánta :-) 

Ha szeretitek a vízi sportokat, nagyon jó szívvel ajánlom nektek a kölcsönzőt, ahonnan a hajókat és hozzáértő vezetőket kaptuk. Ezen a honlapon tudtok a programokról és egyebekről érdeklődni: http://expediciovelenceito.hu/ 

A túra kb. 1,5 óra hosszat tartott és természetesen az evezőket kezelő felnőtteken és nagy cserkészeken kívül senki más nem érezte magát fáradtnak. A kiscserkészek a hajóból ugyanolyan tettre készen szálltak ki. Milyen szerencse, hogy ezt előre sejtve gondoskodtunk a további programokról.

Pákozdtól nem messze, egy akácfákkal körül ölelt mezőt jelöltük ki a játékhoz. Hogy ne a játéktól vegyük el az értékes időt, néhányan már a kenu túra előtt odamentünk és kijelöltük a társasjátékhoz a pályát. Természetesen a játék szabályait már jóval a kirándulás előtt kitaláltuk, rákészültünk a felszerelésekkel, hogy ott már valóban csak a játékkal kelljen foglalkozni.

A pálya "felfestéséhez" természetesen környezetbarát kréta jelölőspray-t használtunk. Nagyon egyszerű a használata és semmilyen kárt nem okoz a természetben. Egy hét alatt lekopik, kertépítő mérnökök és erdészek is használják. Tökéletesen megfelelt a játékmezők kijelöléséhez is.

Bármilyen sokan is játsszák, minden társas unalmas, ha nincsenek közben extra feladatok. Hát a mi játékunk nem volt unalmas, rengeteg előre kitalált feladat volt a tarsolyunkban, ezeket kellet a természet adta kellékeket és az otthonról hozott eszközöket használni. 

 A játékhoz a keretmesénk Óz, a csodák csodája volt. Nem a mesét kellett végig játszani, hiszen azt már mindenki ismeri. A feladatok kapcsolódtak a mese témájához, azokat felhasználva lettek kitalálva. 

Óz csodás birodalmában simán elfért a kukacokat termő fa, a fák között, azaz szakadék fölött átívelő kötélhíd, a vízipisztoly lövéstől szétfolyó nyugati boszorkány céltábla, vagy a "simi" forgástól, mint forgószéltől elszédült játékosok.

Ha azonos mezőre léptek, kö-papír-ollóval, vagy polifoam csatával dönthették el, hogy kimarad az aktuális mezőn és ki lép vissza egy mezőt. (Polifoam csata: összeteker polifoamot húznak egy-egy kezükre az ellenfelek és a felrajzolt arénából megpróbálják egymást kitolni. Természetesen az nyer akinek sikerül a másikat kitolni.)

 A feladatokat úgy találtuk ki, hogy lehetőleg azok a játékosok is foglalkoztatva legyenek, akik éppen "tétlenül" ácsorogtak a helyükön a dobókockára várva. Ők szurkolhattak a csapatuk játékosának, vagy éppen irányíthatták is őket, ha a feladat úgy kívánta. 

A feladatoknál a nagy cserkészek és a felnőttek segítettek, nagyrészt a dobókockát is ők cipelték egyik játékostól a másikig. 

Így aztán a végére kivétel nélkül mindenki elfáradt. Kicsik és nagyok kiéhezve szuszogtak a játék végére.

Nem is maradt más feladat, mint a tábortűz fölött megsütni az estebédre szánt szalonnát. Közben persze megbeszélhettük a nap történéseit.

Azt hiszem mindenki nevében bátran állíthatom: ez a nap valóban a gyerekekről szólt és biztos vagyok abban is, hogy nem csak ők élvezték a játékot :-)