Nagyon szeretünk Budakeszin lakni. Sokan irigyelnek is minket, hiszen szívesen felcserélnék a város zaját a minket körülölelő erdők tiszta levegőjére és csendjére. 

Már az erdőn keresztül idevezető út eltölti az embert egyfajta nyugalommal. Most mondhatnád, hogy erdő van másfelé is, mitől olyan nagy dolog ez. 

Igen ám, de nekünk nem csak erdőnk van, hanem sok minden másunk, amire büszkék lehetünk és büszkék is vagyunk. 

Ott van például az Országzászlónk, amit a Budakeszi úton a városhatárt átlépve rögtön jobb kéz felé megpillanthatsz. Rögtön, szinte pont vele szemben a Fő utca túloldalán ott van a Himnusz szobor. Sokan járnak csodájára, mert amellett, hogy szép, még zenél is. Jeles alkalmakkor harangjátéka a Himnuszt szólaltatja meg és ezzel persze a szívünket is.

 De ha azt mondom, miénk a Budakeszi Vadaspark, akkor mindenki tudja, miről beszélek.Ott azért így, vagy úgy, de mindenki megfordult már. Ha Te nem, akkor ne késlekedj, mielőbb látogasd meg őket, nagy kár lenne kihagyni. Szóval rengeteg olyan dolog van, ami mindenki számára látható. 

De van néhány olyan dolog, ami szintén a miénk, de eddig csak kevesek ismerték. Ha most az április 16-17.-i hétvégén a környékünkön jártál, akkor tanúja lehettél ennek a csodának is. Mert van nekünk egy most már nem is olyan kis közösségünk egészen nagy élményekkel.

Ezen a hétvégén a 336. Karácsony Sándor Cserkészcsapat bizony megmutatta magát. Az egész hétvégénk cserkész programokkal telt. Sürgölődött a csapat apraja nagyja. Kicsik és nagyok lepték el az erdőt és a parókia környékét.

Szombaton vette kezdetét a nagyszabású program sorozat. Párhuzamosan több helyszínen zajlott a leendő cserkészek próbáztatása. A nagyobbak a Mamut fenyőnél készültek fel a fogadalom tételre, a kiscserkészek a felnőttek segítségével vettek részt a játékos feladatokból álló "próba tételeken" a sípálya melletti erdőrészen. A kicsiknek természetesen nem egyedül kellett az erdőben bolyonganiuk, kettesével kaptak egy nagy cserkész kísérőt, aki bátorította és segítette őket a feladatoknál.

Kicsik és nagyok nagyon lelkesen vetették bele magukat a programokba. Természetesen minden cserkészjelöltnek sikerült elnyernie a hőn áhított nyakkendőt. Már alig várták, hogy a nyakukba kerüljön :-)

A próbák végeztével mindenki visszatért a parókiára, ahol a csapat másik fele már javában főzte az ebédet. A hatalmas bogrács igen ínycsiklandó illatokat árasztott újabb próbatétel elé állítva a korgó gyomrú cserkészeket és jelölteket. 

Az asztalra kerülő étel nem okozott csalódást. Pontosan olyan finom volt, amilyenre az illatok alapján számítottunk. Jól be is lakmároztunk és egy kis pihenés után nekiláttunk a délutáni elfoglaltságoknak, hiszen bőven várt még ránk feladat. Tudniillik egyrészt a leendő felnőtt cserkészeknek is le kellett próbázni a fogadalomtétel előtt - azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy "akasztják a hóhért" - másrészt a kicsiknek rengeteget kellett még játszani :-)

A felnőttek velem együtt sikeresen teljesítették a fogadalom tétel feltételéül szabott próbákat. Fogadalom tételünkre aznap este szűk körben került sor, amikor a kiscserkészek már hazamentek. Készültem erre az élményre, de nem voltam felkészülve arra, amit kaptam, arra aminek ezzel a fogadalommal részese lettem. Hirtelen rengeteg testvérem lett, valóban egy nagy családot kaptam. 

A kicsik cserkész ígérettételére másnap a gyülekezet előtt került sor. A parókia udvarán gyülekeztünk a jeles nap alkalmából. Ha akkor arra jártál kedves olvasó, valóban megpillanthattad az egyik kincsünket. A már "nem is olyan kis" cserkészcsapatunk látványos tömegként vonult be a templomba. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy még a helybeliek szája is tátva maradt, úgyhogy Te is egészen biztosan elámultál volna. Nem csak az utcán voltunk tömeg, a templomot is betöltöttük jelenlétünkkel és bezengtük hangunkkal.

A kicsik ígérettétele és a nagyobbak fogadalom tétele a gyülekezet előtt hangzott el. És én, mint egészen egy napos cserkész, büszkén húztam ki magam, mert tudtam, hogy valóban részese lettem egy csodának. Egy nagy csapatnak nagy élményekkel.

Azon a hétvégén az egész a családom összes tagja cserkésszé vált. A lányaim már évek óta cserkészek, a kisfiam akkor vasárnap tett ígéretet. Én és a férjem pedig szombat este mondtuk el a fogadalmunkat. 

Ahogy egy cserkész testvérem nagyon jól megfogalmazta: "a cserkészet egy életszemlélet, egy nevelési módszer. Egy lehetőség arra, hogy ne elmondjuk a gyerekeknek, hogy mit kéne csinálniuk, hanem megmutassuk, mi hogyan csinálnánk."

 Ehhez kívánok jó munkát!